A CONCORDE-SZTORI 5
A többszörös Siculus-díjas együttesnek már nagylemezre való műsora van. Tagjai, Jó zsa Erika (J) és Horváth Ká roly (H) a mi vendégeink : életükről, első sikereikről, kudarcaikról mesélnek. Kezdetben Erika kíváncsiságból a liceumban lányegyüttest alakított. Érettségi után a társaság szétszéledt, s ekkor Karcsiék elhatározták, hogy ez után együtt énekelnek. Közbejött a sikertelen felvételi, ami rádöbbentette őket arra, hogy az érettségi még nem minden. Karcsinak dobhártyát tesznek, miközben Erika, hogy bátorítsa, váratlanul be nevez a Siculus-fesztiválra. . .
5. Rögtön belesültem
H: – Mikor a műtét után hazatértem Váradra, komolyan kezdtünk dolgozni, de a Siculustól, még nem kaptunk választ, s lényegében nem tudtuk, hogy mi lesz.
J: – Azt se mondták, ellofgadták-e a számokat vagy sem.
H: – És az első föllépés is bekövetkezett: a népi művészeti iskola katedra-koncertjén, Erika diplomavizsgáján.
J: Gitárvizsgát tettem, s ehhez fel kellett lépnünk, hogy megkaphassam a papírt. A vizsga két részből állt, az első része klasszikus gitár, tehát metódusok, tanult darabok bemutatása. Utána pedig könnyűzene… Aki tudott énekelni, kísérte magát, aki nem, az egy szál gitáron pengetett, aki még be tudott hozni egy együttest, azzal muzsikált. Mi Karcsival állítottunk oda.
H: – Tegyem hozzá, hogy a tanári kar legnagyobb megdöbbenésére. Teljesen el volt hülve, hogy Magda néninek, aki az én édesanyám és ismerték mint zenészt, a fia könnyűzenét játszik, S méghozzá egy lánnyal !
Riporter : – Magda néni hogyan viszonyult mindehhez?
H: – Édesanyám egy rettenetesen…
J: – …nagyon aranyos…
H: – ., .nagyon haladó szellemű nő, s nagyon örült neki.
J:- Ő volt az első kritikusunk. Beült meghallgatni az első próbát és megmondta, hogy na, ez tetszik – vagy sem.
H: Lényegében mintaképünk volt nekünk, minden vonalon… Nos, a diploma vizsga azért volt érdekes, mert a közönség, az a 30-40 ember, aki ott összegyült, érezte, hogy itt valami újat hall. Nem tudták hirtelen eldönteni mi ez, talán én is megleptem őket, amikor el kezdtem a bögővel brummogni.
J: – Ekkor mutattuk be az első virágének-feldolgozasunkat.
H: – Természetesen, rögtön bele is sültem…
J: Nem sültél belé, csak a szöveget kavartad össze. Akkor énekeltél először nyilvánosan és… Hogy is volt ? „Kék a lába, zöld a szárnya”, volt egy ilyen, s a második szakasznál lett zöld erdőben, kék mezőben…”
H: – Volt ott derültség, de azért megtapsoltak. Tetszett az új.
J: – Az az igazság, hogy érdekesen szólt. Én megjelentem a szájharmónikával, ez megint újdonságként hatott. Az lehetett az első benyomásuk, hogy két ember ennyi mindent egyszerre csinál és ez mégis együtt zeneileg hat…
Riporter: Mi történt aztán a Siculusszal ?
J: – Egy nap beállítottak. Hozzám. Csiszár igazgató a klubtói és Kisfalussy Bálint.
Megjelentek egy reggel, hogy irjam alá a szerződést. Néztem, ezek vajon kik? Kezdték mondani, hogy tulajdonképpen… hogy Siculus, és mi beneveztünk… ja, a Siculus ? Már el is felejtettük, lemondtunk róla, hiszen két hét múlva kezdődött… De a számok tetszenek… Jó, hát aláírtam a szerződést, utána felhívtam Karcsit: tudod, kik voltak itt? S mondom neki, mi történt…
H:- S akkor megjelentünk a Siculuson 1971-ben. Utolsók voltunk a többnapos műsorban, előre-hátra csellengtünk, mindenki bámult.
J: – Persze, mert megjelentünk a nagybőgővel, s az egy hatalmas láda. Ott állt lenn a klubban, mindenki csodálta, mi ez a monstrum, mit keres itt és vajon mi fog kijönni belőle? A bögő teteje volt az egész ruhatárunk. Váradról még egy együttes jött, a Metropol. Közösen velük az összes kosztümök, kellékek mind a bögö-ládába voltak berakva és ráakasztva a hangszerre…
H: – De Boros Zoltán már előre megcsinálta a rádiófelvételeket, és tudtunk nélkül elterjedt a hír, hogy valami furcsa produkciót készítünk, mert itt bőgő van, cselló is, szájharmonika, nem basszus gitárok, meg láda-hangszórók, erősitők vagy torzítók. Akkor mi még nem sejtettünk semmit…
Lejegyezte : Cs. G. Következik : OTT HELYBEN MEGHIVTAK
