A CONCORDE-SZTORI 6
A többszörös Siculus-dijas együttesnek már nagylemezre való műsora van. Tagjai, Józsa Erika (J) és Horváth Károly (H) à mi vendégeink: életükről, első sikereikről, kudarcaikról mesélnek. Először Erika alakított a líceumban lányegyüttest, amely érettségi után felbomlott. Karcsival el határozták: azon túl együtt zenélnek. Első egyetemi fel vételijük nem sikerül, de ez az év a készülődés ideje. S Karcsi sikeres dobhártya operációja után megjelennek az 1971-es Siculus-fesztiválon. Utolsóknak kerülnek műsorra…
6. Ott helyben meghívtak
H: — Eljött első komoly szereplésünk estéje, amikor már úgy konferáltak be bennünket, hogy következik a legkisebb létszámú együttes… A bemondó, talán zavarában tévedett és azt mondta, hogy a Concordia együttes lép föl. Mi a függöny mögött álltunk és úgy nevettünk, hogy már a függönyt is felhúzták, de még mindig reszketett a vállunk.
T: – A Concordia-cég tudniillik Nagyváradon temetkezési vállalat volt és már Váradon mulattak rajtunk, miIyen illusztris „névrokonaink” vannak…
Riporter: – Hogyan született meg az elnevezés?
T: – Az együttzenélés gondolata sugallta. Azt jelenti, hogy EGYSÉG. De ez nagyon úgy szólt, mint egy kollektiv gazdaság neve, így nem hagyhattuk, ekkor lett belőle idegen elnevezés – Concorde.
H: – Különben Bodor Pál, a tévé magyar adásának vezetője rettenetesen letolt bennünket pár hónapja, hogy mik ezek az egydolláros szálloda-nevek, mint Metropol, Concorde meg Simpathy… S hogy most már illene nevet változtatni. Mi persze “önkritikát gyakoroltunk”, mert igaza volt, s éppen a vásárhelyi Búgócsigát hozta fel jó példának…
J: – Nem is akartuk, hogy együttesünknek neve legyen, de a Siculuson kérték, hogy együttesként lépjünk föl, tehát nem szerepelhettünk, mint énekesek … Gyorsan gondolkoztunk, s legyen – Concorde! Legszívesebben a saját neveinkkel szereplünk azóta is, csak a fesztiválon vesszük még fel a régi ruhát, mert már úgy ismertek meg bennünket… Voltunk például egy székelyföldi turnén, s a plakátra nem az e gyüttest, hanem a személy-neveinket írták ki, meg a nagy szöveget, hogy ez meg ez lesz. Két hét alatt egy szál jegyet sem adtak el! A szervezők pedig megdöbbentek, hogy mi történt? Annyira tetszettünk annak idején a közönségnek s most nem jönnek el az előadásra? Egy este kihirdették hát a klubban, hogy ez mégsem járja, emberek, jön a Concorde-együttes, miért nem vesznek jegyet? … Concorde? – Csodálkozlek. Mi? Hol vannak?… De hát ott van a plakát, a Józsa–Horváth kettős!… Erre mind eladták helyben az összes jegyeket.
H: – Meg is töltöttünk akkor két termet, két előadással. De ne vágjunk a dolgok elébe … Elég az hozzá, hogy a fesztiválon elénekeltük a számainkat s mindent egy lapra tettünk fel: vagy egy teljes lebõgés lesz, vagy lejobb esetben mindenki röhögni fog azon, hogy én bőgőzök és közben énekelek. Húzom a vonót, miközben jár, mozog a szám, de végül mégsem röhögött senki, mindenkinek nagyon tetszett és ez számunkra kellemes meglepetés volt. Azt sem felejtjük el, hogy mikor előadás után lementünk a klubba, kicsit később értünk oda, mert még a vendégművészeket is meghallgattuk, éppen Sergiu Cioiu volt ott, ő is gratulált és nagyon tetszett neki a műsor hát ahogy leérünk s megláttak bennünket a társaink, a többi versenyzők, spontán tapsvihar tört ki… A Siculus-bizottság ott helyben meghívott bennünket, hogy szervezzünk turnét, de akkor még nem tudtuk, hogy mi lesz, s hogy tulajdonképpen nekünk adják a nagydíjat.
J: – Persze, nagy viták után. Hogy milyen kategóriában nyerjünk. Mert már megvolt három zenei kategória, a folk, a beat és a kommersz, csakhogy a folk helyett akkor még a dzsessz szerepelt. Egy szál dzsessz-együttes szerepelt a versenyben, de azok kritikán aluliak voltak. Mi pedig a beatben neveztünk be. Igen ám, de ez vajon beat volt, amit mi játszottunk? És folytak a hosszú viták. ..
Lejegyezte: Cs. G.
Következik:
A PETŐFI-HÁZ SEGIT
