A CONCORDE-SZTORI 8
A kéttagú együttesnek ma már nagylemezre való műsora van. Józsa Erika (J) és Horváth Károly (H) a mi vendégeink: életükről, első sikereikről, kudarcaikról mesélnek. Erika iskolai lányegyüttese után, Karcsi segítségével születik meg a Concorde. S bár legszívesebben saját nevükkel szerepelnek, a Siculus-fesztiválok szabályai szerint kénytelenek elnevezést választani, jobb híján franciásat. Zenéjük azonban ízig vérig hazai és nemcsak a népdalfeldolgozások.
8. Elfelejtett dalok
j: Mindkeiten szerettük a népdalokat. S föleg Karcsi, mert ő aztán nagyon ismerte öket. Válogattunk belőlük, mit tudnánk átvenni és feldolgozni, hátha sikerül. S kezdödött az egész a Hej Pávával.
H: Mindkettő, a Hej páva és a Szól a kakas már egyszerre születtek. Különben ez a két szám kavarta a legtöbb vitát az újságírók és a szakértők körében, ekkor történt az a bizonyos beskatulyázás is, amikor odasoroltal minket egy bizonyos műfajba, pontosan a két szám alapján. Mi fontosnak tartjuk őket, s még irunk hasonlókat, de…
J: a célunk nem annyira a feldolgozás, mint inkább eredeti számok szerzése. A népdalok önmagukban is ugyanolyan szépek – ha nem szebbek -, mint ami próbálkozásaink, kár lenne most már kampányszerűen ha kell, ha nem, átirni őkek.
H: Volt egy ilyen inditékunk is, hogy tudtuk: a mi koncertjeinkre inkább eljönnek a fiatalok. Persze, közben kiderült, hogy nemcsak fiatalok kedvelik ezt a zenét. De azt is tudtuk, hogy a fiatalokat nehezebben fogják becsalogatni egy kórushangversenyre, ahol népdalfeldolgozásokat hallanak, tehát sokkal értékesebb darabokat. Amelyeket, teszem azt Birtalan Józsel, Jagamas János vagy éppen Szabó Csaba készít. A mi koncertünkre a tizenéves viszont magától is bejön. Persze, ez nem a mi érdemünk elsősorban, ez divat… De ha meghallja a mi Hej pávánkat vagy a másikat, az ő divatos ízlése szerint feldolgozva, akkor később, ha majd véletlenül egy kórus- hangversenyre téved, – már nem fog idegenül csengeni, ha nem is ugyanazokat a melódlákat hallja. Megszokja azt a hangulatot, a hangvétel. Sajnos nagyon sokan abszolutizálták a folk-beatet, s szerintük a fiatalokat csakis igy lehet rábírni a népzene hallgatásra. Mi ezt nem fogadjuk el. Mert ez a stílus csak egy szerény formája lehet annak, hogy a fiatalok megismerjék az elfelejtett vagy egyenesen meg nem is mert népdalokat.
Riporter: – Új számaitoka melyeket a 72-es Siculus közönsége megismert, már szakítottak a korai hagyománnyal…
J.: – Szeretnénk használni, mondani valamit ezekkel a számokkal. Nem azért írjuk őket, hogy na, nekünk is legyen egy-két eredeti darabunk, hanem mindegyikben megfogalmazunk egy-egy saját gondolatot. Lehet, hogy lényegtelent, és mások számára alig jelent valamit, de bármilyen apróság legyen, ha az őszinte és egyszerű gondolat mégis egészen más, mint a sablon, holdvilágos kék tavas és a többi hasonszörü édelgések Nagyzolás lenne azt mondani ezekre, hogy versek, hiszen a szövegek önmagukban nem sokat érnek, de együtt talán többet mondanak. Nem mindegyik sikerül, persze .
H: Ha figyelembe vesszük, hogy mi is fiatalok vagyunk még, s ha gondolatainkat érti-érzi a többi fiatal, akkor keletkezik a siker, az az elégtétel, hogy lám, nemcsak egyedül akarsz valamit. Ekkor derül ki, hogy milyen sokan “egy húron pendülünk” .
· J: A szöveg különben is nagy probléma, mert általában igen gyengék a táncdal szövegek. Nemcsak nálunk, de az egész világon. Ha az ember például lefordit egy Tom Jones szármot, akkor az olyan rossz, s gyatább, mint a leggyengébb Kistalussy Bálint-féle szöveg, Rendkívül gyerekesek. ..
H: Megindult a sajtóban egy erős kritika, hogy egyszerre kell a nagyon jó zene és a szöveg is. De akik kérik, elfeledkeznek arról, hogy nincs még alap, amiről remek müvek szülessenek. A példaképeink sen írnak lényegesen jobb szövegeket. Hiába ideálja valakinek egy értékes énekes, mint pl. Tom Jones, valójában az sem énekel jobb doigokat, legfeljebb nem lehet érteni. Nincs kiről példát venni. Mondjuk, a folk beatben még van eredmény, mert ott nemesebb a nyersanyag.
Lejegyezte: Cs. G..
Következik: Szidjuk-e a Siculust?.
