A CONCORDE-SZTORI 9
A többszörös Siculus-díjas együttesnek már nagylemezre való műsora van. Tagjai, Józsa Erika (J) és Horváth Károly (H) a mi vendégeink: első lépéseikről, kudarcailcról és sikereikről mesélnek. A kezdeti nehézségeket leszámítva, a 71-es Siculus-fesztivál után kezdődtek a valódi problémák, Karcsiék elkötelezettnek érezték magukat, hogy bizonyítsanak. Népdal feldolgozások helyett most valami újjal próbálkoznak. Ám a hazai magyar beat annyira fiatal műfaj, hogy sok ballépését is meg kell bocsátanunk…
9. Szidjuk-e a Siculust?
H: – Alig négy év van a háta mögött, s hogy ennyi is van, ez föltétlenül a fesztivál érdeme. Akármennyit szidják, mert most már ez is kezdett divatba jönni. Maga a tény, hogy mi is a Siculus jegyében születtünk, hogy volt egy kötelező határidő, amikor el kellett valamivel készülni, sokat jelentett. Különben megmaradtunk volna családon belüli zenélőknek, de így kialakult egy munkarend, egy távlat, amiért érdemes volt sokszor erőnkön felül fáradozni.
Riporter: – Szidni azért kell, csak azt nézzük meg, hogy kritikánk vajon a lényeget érinti?
J:- Az az igazság, hogy van egy lehetőség. Például annak az együttesnek, amelyik Zsibón alakul, kezdetleges a tudása, de van egy célja, hogy most azért dolgoznak, mert ekkor és ekkor van, ahol bizonyítani. Itt a fesztiválon megbírálnak vagy megdícsérnek, összehasonlíthatjuk magunkat más együttesek színvonalával… Ez megfizethetetlen dolog.
H. : – Külföldön is egyes helyeken rendezik ezeket a pop-fesztiválokat, ahol legfőképpen a közönség okozza a botrányt, nem a zenészek, hiszen ők csak azért gyülnek össze, hogy egymást meghallgassák, hogy egymás zenéjét elbírálják . Persze, a Siculus, nem pop-fesztivál.
De Jó arra, hogy egymást hallgassuk…
J: – Ez talán mindenütt jelenség. A kis, kezdő együtteseknek különösen fontos, mert például ott, ahol az együttesek külön-külön mind nagyok és szerepelnek rádióban vagy a tévében, a többiek megnézik és kész. De itt, ahol gyengébb és kezdő együttesek vannak, nincs ahol tudjunk egymásról… Sajnos, ma még, ha őszinték vagyunk, azt kell mondanunk, hogy a hazai könnyűzenének általában nincs egy olyan fóruma, amely megszervezné az értékek cseréjét és kontaktusát, mondjuk a Mamaia szinten jóval túl. De turnék, találkozók, szakmai megbeszélések?… Ezek mind a véletlenre maradnak.
H.: A Siculus tavaly előtti szakmai vitája, amely olyan jól sikerült és amelyen szinte mindenki kivétel nélkül elmondhatta a maga gondját-baját, törekvései lényegét, 1972-re valahogy ellaposodott és formalizmusba fulladt. Pedig igen fontos napirendi pont volna az egészben, anélkül nem sokat ér a rendezvény… A Siculust kell tehát kritizálni, de úgy vegyék a rendezők, hogy ezek szívből jövő tanácsok a legmesszebbmenő siker érdekében… Kezdetben ugyanis nem gondolhatták, hogy ilyen nagy jelentőségűvé válik hiszen csak kis kezdeményezésnek látszott. Azóta minden előrelépett, csak a rendezésben állnak ugyanott, ahol az elején.
J: – Szóvá tehetnénk azt is, hogy az első fesztiválon feltünt Kistalussy Bálint vagy egy olyan együttes, mint a Metropol, a másodikon már hírnevesek voltak, s fejlődésük is igazolta ezt. S ezeket úgy is kellene kezelni, mert már nem kezdők és nem gyerekcipőben járnak, hanem szinte azt mondhatnánk, hogy sztárok.
Riporter: – No, és a repülőmérnökivel hogy maradtál?
- J:- Furcsán alakult, én ugyanis aktív repülő szerettem volna lenni…
Lejegyezte : Cs. G Kövelkezik :
LENTRŐL NÉZZÜK A GÉPEKET
