UTUNK, 1971 január 24
Bokor Barnabás és a Phosphor együttes
Bokor Barnabás 1967-ben végzett a iaşi-i G. Enescu Zenekonzervatórium hegedű szakán, Alexandru Garabet tanítványaként. Jelenleg a nagyváradi Filharmónia tagja, „házi szólistája“, a kamarazenekarnak koncertmestere, és az ő irányításával működik a Filharmónia vonósnégyese is.
A Népművészeti Iskolában a gitár-katedra tanára. Tevékenységére, elért eredményeire felfigyelt a rádió is, és az irányítása alatt működő gitáregyüttes repertoárjából több számot tűzött műsorára.
,,Mozgékony, céltudatos, jó pedagógus – így jellemezte egyik kollégája, amikor szóba került iskolai tevékenysége -, mert képzeld csak el, mit jelent, teszem azt Margittán, Beethoven F-dúr Románcát játszani, és másnap már gitáregyüttessel foglalkozni. A felkészülésről ne is beszéljünk, csak a hangulati, lelki átállásról… Jó pedagógus, akinek eredményeit nemcsak iskolai tevékenységében mérhetjük le, Tanítványai, akik eddig csak könnyűzenét hallgattak, most a Filharmónia hangversenyeire bérletet váltottak. Esténként megvárják, hogy vezérmotívumokról, előadásmódról vitatkozhassanak…”
Ilyen intermezzó után került sor az alábbi beszélgetésre Bokor Barnával:
- Hegedű és gitár nem zárja ki egymást?
– Látszólag. A gitárzene ellenpólusa a szimfonikus zenének. Ez utóbbinál ragaszkodni kell a partitúrához akár zenekari, akár szólisztikus fellépésnél. A gitárnál több a szabadság, nagyobb az improvizációs lehetőség. Két együttessel foglalkoztam eddig: az egyik a „Phosphor”, leányokból állt, ők a tavaly végeztek, a másik – négy fiúból alakult gitáregyüttes. Ezekkel szerettem volna bebizonyítani, hogy mindenben lehet minőségit produkálni.
- Azt mondtad: mindenben lehet minőségit produkálni. Hogyan sikerült ezt növendékeiddel megértetni?
- A Népművészeti Iskolába beiratkozott munkásfiatalok és középiskolások nem ilyen céllal kezdtek el gitárt tanulni. Egyet ismertek, a komersz gitárzenét, amely nem annyira a zene szépségét és kifejező erejét tartja szem előtt, hanem a korszerű, erősítő berendezések segítségével ,,sokkolni“ akarja a hallgatóságot. Az erősítő berendezések viszont lehetőséget nyújtanak a technikai fogyatékosságok, mesterségbeli felkészületlenség, inspirációhiány, pontatlan akkordfűzések stb. elrejtésére. Sajnos sok ilyen együttes működik több-kevesebb sikerrel, s ez országos jelenség. Ők is ezt akarták. Az elején tehát szembekerültem növendékeimmel. Később, nehezen, de megértettek, és ők is akarták az újat.
- Miben áll ez a minőségi új?
- Az együttes érdekessége, hogy nemcsak hangszeres, hanem vokál-együttes is. Ez játékukat sokszínűvé teszi, és megengedi kényesebb darabok előadását is. Nem ordítanak! Énekelnek!. Hideg gitárral (nem elektromos!) játszanak. E kettősség megköveteli, hogy jól harmonizált számokkal lépjenek a közönség elé.
- Milyen az együttes repertoárja?
- Minden esetben változatos műsorral igyekszünk fellépni. Bach G-dúr áriájától s a XVIII. századi gitárkomponisták átdolgozásától kezdve a beatlesig, a dzsessztől a Hallo Dollyig mindent játszunk, s természetesen a saját szerzeményeket is.
– Terveid?
- Az első csoport ebben az évben diplomaéves. Velük most azon dolgozom, hogy minél mélyebben hatoljunk be a dzsessz-zene előadásának titkaiba. Hogy az együttes az iskola elvégzése után továbbra is együtt marad-e, ez a jövő titka … Kár volna, ha nem így lenne.
(Kóródy)
