Siculus 72
A ZENEKRITIKUS
Hadd kezdjem beszámolómat egy statisztikával, melyből kiderül, hogy alakultak a Siculus fennállásának három éve alatt a részvétel mennyiségi adatai.
1970 1971 1972
Részvevő zeneszerzők 27 17 37
Zeneművek 52 89 138
Együttesek 11 9 18
Énekesek 27 20 41
A rendezvény iránti érdeklődésnek ez az emelkedése feltétlenül igazolja a Siculus sikerét. Igaz, mind az alkotás, mind az előadóinûvészet terén a fesztivál jobbára a műkedvelés fóruma. Az idén többen is távol maradtak a romániai magyar könnyűzene-szerzés professzionistái közül (Winkler Albert, Kerestély Zsolt, Kardos István); megnőtt ugyanakkor azoknak a hangszeres, illetve énekes előadóknak a száma, akik a maguk együttese számára komponálnak. A szövegek megválasztására is az amatőrködés nyomta rá a bélyegét. Ez utóbbi körülményt azzal próbálta a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács ellensúlyozni, hogy külön díjat alapított a romániai magyar költők versére szerzett legjobb dalra. Ennek következtében a benyújtott dalok közül húsznak avatott költő lett a szövegírója (Kiss Jenő, Páskándi Géza, Kányádi Sándor, Majtényi Erik, Márki Zoltán, Bartis Ferenc, Cseke Gábor, Lendvay Eva), sőt klasszikus szövegre komponált dalt is hallottunk, Shakespeare-rel bezárólag. Az SZMNT diját a zsüri Boros Zoltánnak ítélte Kilenc tavak című Majtényi-daláért, a Hargita megyei KISZ-bizottság diját a legjobb klasszikus szövegre ixt dalért az Ady-versre komponáló Agyagási Ilona kapta. A Hargita megyei KISZ-bizottság ezen kívül a szerelmes versre szerzett legihletettebb számot (Adorjáni Ernő), a legjobb ifjúsági dalt (Elekes Csaba), a legsikerültebb lírai alkotást (Kisfalussy Bálint) is díjazta. A Román Televízió magyar szerkesztősége és a kolozsvári igazság a legeredetibb, kísérleti jellegű művet tüntette ki (Sárosi Endse) és ennek előadóit (Sympathy-együttes, Rodica Popa). Díjazott a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör is: a legjobb folkszámot (Deák Endre). A marosvásárhelyi Rádióstúdió a legsikerültebb hangszerelés díját adta (Zephis-együttes, Fekete Iván), A Siculus nagydíját és az Ifjúmunkás diját a legértékesebb eredeti szövegért Józsa Erika, a Concorde-együtttes kapta.
Ami az előadókat illeti, a Siculus nagydíját helyesen – három együttesnek osztották ki: Concorde-nak a folk., a Mikronnak a beat. és a Lyrának a kommerszstílusban elért elsőségért; az is indokolt volt, hogy szólista-teljesítményt ez alkalommal nem jutalmaztak Siculus-nagydíjial. További előadóművészi sikereket díjazott az SZMNT (Bokor Ildikót), az Utunk (Nagy Lászlót, Bálint Pétert, Czumbill Istvánt), a municípiumi KISZbizottság (a Previzort, mint a legkisebb átlagéletkorú együttest), a Siculus ifjúsági klub (a 15 éves Keserű Istvánt, mint a legfiatalabb résztvevõt). A népszerűség díját – amint várható volt a helybeli Siculus-együttes nyerte; vezetője, Gyarmati Pál ezen kívül a Hargita megyei SZMNB, szólistája, Silay Edit a Munkásélet díját is elnyerte.
Szóval, sok volt a díj, túlságosan is sok. Ez a gyakorlat (mely más könnyűzenei versenyeken is tapasztalható) a díjak értéktelenedéséhez vezet; megítélésem szerint túl gyakran látjuk majd igen különböző értékű együttesek és szólisták plakátjain, A Siculus-fesztivál kitüntetettje címet. Ami az alkotási nagydjat illet,i a nagydijjal jutalmazott műről a hozzávetőleges előadás miatt nem tudtam magamnak fogalmat alkotni. A többiek közül elsősorban a Boros Zoltán díjazott darabja fünt ki. Jogos érdeklődéste tart számot a Sympathy Szivárvány című darabja (érthetetlen módon hiányzott a gálaest műsoráról), Szöveg és zene szerves egysége tüntette ki Józsa Erika és Horváth Károly kettősét (Concorde), Fekete Iván hangszerelései is feltétlenül díjat érdemeltek, akárcsak a Lyra és a Mikron teljesítménye.
A Siculus lebonyolításának értékelésekor tekintetbe kell vennünk a helyi fórumok természetszerűleg korlátozott tapasztalatait a fesztivál-szervezés terén. Mégis, szóvá kell tennünk bár két negatívumot. A benevezett előadók egy hétig versenyeztek a nyilvánosság előtt, estéről estére, a Művelődési Ház dísztermében. A Zoltán Aladár elnökletével működő zsüri ezzel párhuzamosan, zárt gyüléseken tanulmányozta az alkotók versenydarabjait. Ez a megosztás azzal a hátyánnyal járt, hogy a zsüri az alkotásokat csak zongoraletét alapján ítélte meg, holott a hangszerelés a könnyűzenében koránt sem elhanyagolható eleme kompozíciónak. Ha a dalok tömegét előzetes szúréssel válogatták volna, hogy a zsüri a versenyképes darabokat a nyilvános fesztivál-hangversenyeken bírálhassa el, nem állt volna elő olyan paradox helyzet, hogy dr. Kaizler László száma, mely a Siculus nagydíját nyerte el, egyáltalán nem került hangversenyelőadásra, s a kitüntetettek gálaestjén egy, az utolsó pillanatban rögtönzött előadásban hallhattuk úgy. hogy a szólista lapról olvasta. Ez a gálaest amúgy is egészen szokatlan körülmények között folyt le: az előadók produkcióját előzetes hangfelvételekről hallottuk, melyeken ők „play-back” alapon mimelték a játékot. Bár a play-back technika bizonyos természetű tevéadások esetében indokolt, nyilvános hangversenyeken nincs mit keresnie! Előfordult, hogy a hangszórók más énekhangot közvetítettek vagy más hangszerelést, mint amit a teremben ülők hallhattak.
Ami a jövőt illeti: várjuk, hogy kiküszöböljék ezeket a szervezésbeli hiányosságokat, hogy ne árnyékolják ezek a könnyen elkerülhető balfogások a minden támogatást megérdemlő, értékes székelyudvarhelyi kezdeményezést. Szervezői tapasztalatokban gazdag központi fórumok (az SZMNT xeneigazgatósága, a Rádió és Televizió) közvetlen támogatása feltétlenül emelné az immár hagyományossá váló Siculus tekintélyét.
EDGAR ELIAS
(A szerző az Electrecord lemezkiadó igazgatója)
A Hét, III. Évfolyam 4o, 1972 október 6
