EGY KISLEMEZ MELLÉ
Meghallgattam Erika és Karcsi lemezét, és rövid töprengés után már tudom is, miért jut eszembe épp ez a szó: vizsga. Nem azért, mert még csak nemrégiben ott voltam, véletlenül és hivatlanul, az érettségi bankettjükön, és nem, mert annyira fiatalok; talán azért, mert a fiatalság a műfajuk. Én azt hiszem, hogy ez a titka gyors és töretlen sikerüknek. Annak, hogy eszembe sem jutott másképp nevezni őket, csak így: Erika és Karcsi, pillanatig sem tartva attól, hogy valaki esetleg nem tudná, kikről beszélek.
Még alig “történelmi” a tény, hogy kiváló filmszínészek véreztek el a hangosfilm megjelenésekor, csupán azért, mert hangjuk nem fedte a róluk már kialakult, elfogadott (tehát meg is követelt!) elképzelést. Az is ismert tény, hány nagy előadóművész lemezfelvételei okoznak csalódást, és fordítva: közepes „nagyságok“ kitűnó lemezekkel szerepelnek. Mert a személyes varázs, a kontaktus élménye a lemez esetében elmarad.
Most, éppen mert mindeddig csak koncerten hallottam őket, tartottam attól, hogy így, gépzene formájában, megfosztva üde, kellemes jelenlétüktől és a koncert hangulatától, szegényebbé válik, amit nyújtanak. De nem ez történt.
A fiatalság a műfajuk. Is ha ezt úgy tudják nyújtani, hogy nincs kötve a produkció mindig egyszeri és megismételhetetlen, mindig megismételendő pillanatához, úgy sikeresen bizonyítják: ez a fiatalság korhoz sem kötött.
Zicher István
* Concorde, Józsa Erika és Horváth Károly folk-lemeze, Electrecord (45STM-EDC 10364), a következő számokkal: Szól a kakas már, Hütlen dál, Virágom, virágom, A vándor. .Fáklya
