A LEÁNYRABLÁS DALSZÖVEGEI

GÉZA BÁCSI ÚR

(Ajánlás: a sepsiszentgyörgyi Sugás vendéglő legendás pincérének)

Uraknak Géza úr,

hölgyeknek Géza,

kisasszonyoknak Géza bácsi,

magának fiatalember: Géza bácsi úr!

Körülöttem problémából,

bajból, gondból van elég,

másokéval összemérve

a magamé semmiség!

Van , ki nálam szebb

és van ki nálam sokkal gazdagabb,

nem jelenti azt, hogy ettől

mindjárt sokkal boldogabb!

Zsebem üres, ám sebaj,

mert tele poharam!

Nem vagyok én részeg,

csak jól érzem magam!

Vannak akik azt mondják,

hogy tovább így már nem mehet,

eljutottunk addig,

hogy már ennél rosszabb nem lehet!

Lehet bizony!- mondaná

az optimista lelkesen,

olyat meg még úgysem láttunk,

hogy valahogy ne legyen!

Zsebem üres, ám sebaj,

mert tele poharam!

Nem vagyok én részeg,

csak jól érzem magam!

 

 

AHOL MINDENT SZABAD, DE SEMMIT NEM LEHET

(a kilencenes évek hajnalán)

A nappal kissé hirtelen jött,

hajnalpír, derengés elmaradt.

Sötéthez szokott szemeinket

ellepte a fényáradat.

Hunyorogva néztünk a fénybe,

tisztán vakító ég alatt,

hittük az árnyak porig égtek,

hittük, mostmár mindent szabad.

Szabad nevetni, szabad sírni,

titkainkat arcunkra írni,

szabad akarni, szabad tenni,

szabad maradni, szabad menni.

Szabad szeretni, szabad szólni,

kiáltva átkot s áldást szórni,

borút derüre felcserélni,

részünk a jóból iskikérni.

Mikor a nap felkelt, szemünk káprázott,

igaznak hittük, midélibáb volt.

Látomást fogadtunk tart karokkal,

semmit markoltunk két marokkal.

A napfény kissé hirtelen jött,

deszemünkmárhozzászokott:

szemét között tükörcserép,

nem gyémánt volt, mi csillogott.

Gyümölcsért nyúlsz és tövisbe markolsz,

futnál – s a hínár mélybe húz.

Kiáltanál, de nem hallja senki,

üresség tátong bármerre nyúlsz.

Nem elég akarni, nem elég hinni,

helyet, értelmet, célt  keresni,

még meg sem találtad, máris elveszett,

mert itt mindent szabad, de semmit nem lehet!

Itt mindent szabad, de semmit nem lehet!

Itt mindent szabad, de semmit nem lehet!

 

AMERIKÁBAN MINDENT LEHET  (AMERIKA – ,,RAP”)

Irány New York, San Francisco ‘ ,

Irány Hollywood, Los Angeles!

A nagy lehetőségek országa vár rád,

hol mindenki rengeteg dohányt keres!

Spielberg, Clinton, Rambo, Simpson,

MacDonald, hot dog, FBI, Pentagon,

Madonna, baseball, Kennedy, Texas,

Coca Cola, Broadway, CIA, Dallas.

Manhattan, Woodstock, heroin,Huston,

Hamingway, Monroe, Disney, Lincoln,

Arizóna, Presley, Cadillac, Jackson,

Einstein, bluejeans, Superman, Flinstone.

Amerikában mindent lehet,

mindenki boldog és elégedett,

ott a siker máris a zsebedben van,

hisz a szabadságnak ott szobra van!

 

 

AUSZTRÁLIA DAL

(Country stiusban)

Nálunk északról süt a nap

és délről fúj a hideg szél,

nálunk van őserdő, s van sivatag

és soha nincs igazán tél!

Nálunk karácsonykor nyár van

és a kertben narancs terem

és a pálmafák alatt

a nyugalom végtelen.

Hogy miért van ez így,

megmondom máris:

Mert hozzánk közelebb van

Pápuaföld, mint Párizs!

A szomszédságban

japán, perzsa, kínai lakik,

és egymás furcsaságain

nem csodálkozik.

Nem kérdezik tőled,

mivel töltöd a napod?

Nem nézik, hogy turbánt viselsz

vagy éppen kalapot.

Hogy miért van ez így,

megmondom máris:

Mert hozzánk közelebb van

Pápuaföld, mint Párizs!

Mi szívesenvesszük át

a helyi törzs szokásait:

a barbecuet, a take-awayt,

a műzlis reggelit.

Ha megöregszünk, senkinek

terhére nem leszünk,

zokszó nélkül

öregotthonba költözünk.

Hogy miért van ez így,

megmondom máris:

Mert hozzánk közelebb van

Pápuaföld, mint Párizs!

Mi “vorizunk” és “drájvolunk”

és mindig “bízik” vagyunk.

S a világ problémáival

nem sokat foglalkozunk.

És vannak, akik azt mondják,

hogy irígy fajta lennénk,

hogy egymást szőröstül-bőröstül

legszivesebben megennénk!

Hogy miért van ez így,

megmondom máris:

Mert hozzánk közelebb van

Pápuaföld, mint Párizs!

VÁLASZÚT

 

Mikor egyetlen perccé zsugorodik az élet

mikor egyetlen szóvá törpül a lényeg,

mikor egyetlen lépés és semmivé válhatsz,

akkor rajtad a sor, hogy válassz.

Mikor egyetlen képbe sűrüsödnek az álmok,

mikor egyetlen kulcsod van százezernyi zárhoz,

mikor egyetlen út van, amit végig járhatsz,

akkor rajtad a sor, hogy válassz.

Ez a város, henne élsz,

ez a ház, hova hazatérsz,

ez a ruhád, ehhen jársz,

s mennél, de csak helyben állsz.

Van egy szó, mit nem találsz,

van egy ablak, mit kitársz,

de csak a szomszéd házig látsz,

s más jön el, nem az kit vársz …

Mikor egyetlen ember van, aki melléd állhat,

mikor egyetlen vágyad van, ami valóra válhat,

mikor egyetlen hely van, hol önmagaddá válhatsz,

akkor rajtad a sor, hogy válassz.

 

KINEK KELL EZ A BORÚS REGGEL?

(“Moszkva téri” emberpiac -munkakeresők dala)

 

Kinek kell ez a borús reggel?

Kinek kell ez a szürke nap?

Kinek kell ez az árva népség?

Kinek kell ez a bús csapat?

Az utca kövére helyezi szívét:

közömbös arccal lépik át!

Olcsón kínálja testét, lelkét,

utolsó kincsét, önmagát.

A másik oldalon meleg van,

a másik oldalon napfény van,

Vigyen át, vigyen át, kérem!

Nincsen se bűnöm, se érdemem,

egyebem sincs csak a két kezem,

Vegye meg, vegye meg kérem!

Eladom olcsón, eladom drágán,

eladom sokért és semmiért!

Eladom könnyem, eladom vérem,

amennyit kínál, annyiért!

DAL A JÓMÓDRÓL  

 

Egy millió a legjobb altató,

a hálószobám, mint egy léghajó

lebeg szépen – fenn az égen

az időjárás mindíg bíztató.

A felhők fölött soha nincs eső,

a bőrigázás elkerülhető.

Navigálsz szépen az ég vizében

s kivédhető minden zökkenő.

Csak tudni kell, hogy merről fúj a szél,

s a barométer mikor mit ígér.

Ha a színvonalra jól vigyázol,

ereszkedő áramlat nem ér!

Ha pénz hullna az égből, én is gazdag lehetnék!

Ha pénz hullna az égből, én is milliomos lennék!

Többé soha nem kelnék fel hajnalban

Azt csinálnám, amihez épp kedvem van!

Utazgatnék s felfedeznék

ismeretlen helyeket.

A pénz, money, Geld, vagy lóvé

érti a világnyelveket!

Nincs ideje pénzt keresni

annak aki dolgozik,

Az okosak megszerzik,

vagy megkapják, vagy elveszik!

Vannak, akik életüket végiggürcölik,

S vannak, akik minden percét élvezik!

Bárcsak pénz hullna az égből!

Bárcsak pénz hullna az égből!

 MIT ÉR AZ EMBER?

 

Mit ér az ember , ha pénztelen,

ha kiszolgáltatott, védtelen,

ha béklyóban tartja a félelem,

ha álmait feladni kénytelen?

Mit ér az ember, ha esélytelen,

ha kilátástalan, reménytelen,

ha nem segít erő, sem értelem,

ha venni is, kérni is képtelen?

Anyátlan, apátlan, gazdátlan, hazátlan,

színtelen, .hangtalan , jövőtlen, múlttalan ,

súlytalan, fénytelen, könnytelen , vértelen,

társtalan, nincstelen, büntetlen bűntelen!

Mit ér az ember, ha pénztelen,

ha megalkuvásra képtelen,

se szenvtelen, se szívtelen,

de adni is, kapni és képtelen?

DAL A SZERELEMRŐL

Álmodtam egy lányról

 

Álmodtam egy lányról

ki különb volt mindenki másnál,

kinek fénye fényesebb volt

holdsugárnál, napsugárnál,

kinek hangja szebben csengett

a hajnali madárdalnál,

szeme kútja mélyebb volt

a mélységes mély óceánnál.

Bárcsak örökké tartana

ez a pillanat, ez az éjszaka!

Még most is alig hiszem,

hogy valóban itt vagy velem.

Amíg karomban tartalak,

ne jöjjön addig a virradat,

örvényed borítson el,

lángod emésszen el!

Azt mondják, hogy minden álom

addig tart míg át nem éled.

Bár örökké így maradna:

elodáznád ébredésed.

Nem mérhető össze véled

semmilyen pór, földi érték,

minthogy magam üdvözüljek,

véled inkább elkárhoznék !

Bárcsak örökké tartana

ez a pillanat, ez az éjszaka!

Még most is alig hiszem,

hogy valóban itt vagy velem.

Amíg karomban tartalak,

ne jöjjön addig a virradat,

örvényed borítson el,

lángod emésszen el!

 

KALITKÁBAN A MADÁRKA

(Duett)

 

YVETTE

-       Most aztán nézheted magad, Yvette!

Hát kellett ez neked?

Arról volt szó, hogy meghóditod,

lábáról leveszed, megbolonditod,

s erre a karjába omlasz és elolvadsz?

Hát kellett ez neked, Yvette?

SZABOLCS

-   Jó helyen vagy, cifra kis madárka.

kalitkában nem lehetsz túl harcias.

Megfogni könnyű most,

talán épp azt várod …

YVETTE

-       Gondolkodj, használd az eszed, Yvette!

Te mindent elérsz, amit nagyon akarsz.

Talán sikerül megtartanod, ha okos leszel.

Ez már nem játék. úgy néz ki, hogy ez szerelem!

SZABOLCS

-       Itt a nagy alkalom, kihagyni kár!

A madárka enyém lehet!

Miért hagynám, hogy másé legyen?

MIKOR BEFORDULTÁL A SARKON

DUETT

 

ENIKő

Most már ki merem mondani.

mert égetik torkom a kimondatlan,

titokban tartott,

félelmes, nehéz szavak.

Mikor befordultál a sarkon,

bennem valami megszakadt.

A nyitott ajtón át kiszökött utánad a meleg

s didergek azóta szüntelen.

Magaddal vitted az éjtszakát

a zenével bélelt szobát,

a hangokat, a fényeket,

a világ sivár, szürke lett,

mikor befordultál a sarkon.

ATTILA

Mikor befordultam a sarkon,

már tudtam, hogy félreértettelek.

Az égő szemekkel, hangtalan kimondott

kérést is meg kellett volna hallanom.

Azt kellett volna mondanom:

várfal leszek és oltalom,

nem ingovány, futóhomok,

csak szólítsál, még itt vagyok …

De csak befordultam a sarkon.

ENIKő

S hiába teltek évek el,

feledni nem tudok.

Tán végleg elveszítelek,

ha most is hallgatok.

Ha nem tudom kimondani,

ha hangom cserben hagy,

ha attól félek elriaszt

a bűvös szó: maradj!

ATTILA

Hiiányod fájó űrt hagyott

mely soká elkísért,

s kerestem azt, ki feledést,

vígasztalást ígért.

S már nem tudom mikor, s hogyan,

de eltompult a vágy,

Új ölelések örvényében

Kihúnyt a régi láng.

ENIKő

Ne mondd, hogy nincs már visszaút,

ne mondd, hogy véget ért!

ATTILA

Kérlek, ne mondd tovább, már késő!

ENIKő

Már megbűnhődtünk százszor is a régi bűnökért.

ATTILA

Most jobb, ha magamra hagysz …

ENIKő

Hiúság csak, mi visszatart

és sértett büszkeség.

Ne mondd, hogy már kihúnyt a láng,

én érzem, most is ég!

 VALAHOL LENNIE  KELL EGY HELYNEK

DAL/ FINÁLÉ

 

Valahol lennie kell egy helynek,

ahol ránk is süt a nap,

Valahol lennie kell egy helynek,

amely otthonként fogad.

Valahol lennie kell egy helynek,

ahol nekünk is nyílik virág,

Valahol lennie kell egy helynek,

ahol szükség van reánk!

Egyszer voltam, hol nem voltam,

rossz is voltam, jó is voltam ,

szépnek,  jónak meghajoltam,

hogyha kellett kemény voltam.

Fűzfák alatt verset írtam,

mások előtt sosem sírtam,

amíg volt mit, odaadtam,

vissza semmit nem fogadtam.

Egyszer voltam , hol nem voltam,

táltosokkal abrakoltam,

szárnyam nőtt s az égig szálltam,

visszautam nem találtam.

Óriások árnyékában

úgy éreztem , győzhetek,

hogy közöttük én magam is

óriássá nőhetek.

Józanodva, tiszta fejjel

csodákban már nem hiszek,

és még mindíg nem tudom ,

hogy mi leszek ha nagy leszek.

Egyszer voltam , hol nem voltam ,

ki mondja meg mire voltam?

Álomra , vagy valóságra ,

szegénységre , gazdagságra?

Bátorságra, félelemre,

kudarcra,vagy gőzelemre?

Szeretetre, vagy magányra ,

bánatra , vagy boldogságra?

Valahol lennie kell egy helynek,

ahol ránk is süt a nap ,

Valahol lennie kell egy helynek,

amely otthonként fogad.

Valahol lennie kell egy helynek ,

ahol nekünk is nyílik virág,

Valahol lennie kell egy helynek ,

ahol szükség van reánk!

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>