Sok régi játék elveszti fényét,
régóta rájuk sem néztem én.
Babáim árván, dermedten állnak,
szemünkben holtan csillan a fény.
Álmomban látom mozdulni őket,
életre kell a játékvilág,
sok régi kedvenc oly bús a hangjuk,
hajukban rég elhervadt virág .
Fényt vinni szívedbe már nem tudunk,
számunkra nincs mosolyod, hát elhagyunk.
Hiába sírok, hiába kérem, maradjanak
egy percig csupán!
Ki tudja mere, hová sietnek,
egy csöppnyi lány vár rájuk talán.
Indulnak már, s én dermedten állok,
másféle játék lesz ami vár.
Elhagynak ők s mit elvisznek tőlem,
gyermekkorom nem tér vissza már .
Fényt vinni szívedbe már nem tudunk
számunkra nincs mosolyod, hát elhagyunk.
