Nyugodt vagyok s kimért, akár egy liter bolti tej -
mondja János barátom Bécsben- nekem való ez a hely!
Nyugalom, csigavér – mondja András és nagyot dudál,
a New York-i utcát bámulja a taxi ablakán.
Mi lettünk volna az a bizonyos Beat nemzedék.
Az ötvenes években felcseperedtünk,
a 60 as években zenélni kezdtünk,
a 70 es években felnőttél lettünk,
a nyolcvanas években világgá mentünk.
Nyugalom kéne- mondja Karcsi – egy biztos hely az ég alatt
Valahol Európában egy hely tán nekem is maradt.
Honnan megy és hová, lassan maga sem tudja már.
Estére majd valahol újra reflektorfényben áll.
Mi lettünk volna az a bizonyos Beat nemzedék.
Az ötvenes években felcseperedtünk,
a 60 as években zenélni kezdtünk,
a 70 es években felnőttél lettünk,
a nyolcvanas években világgá mentünk.
Nyugodt vagyok, annyit szent- Sydneyben mondom én
egymagamban állok itt a színpad közepén.
Zenekarom mindössze csak egy szál gitár
de a régi banda gondolatban körülöttem áll.
Mi lettünk volna az a bizonyos Beat nemzedék.
Az ötvenes években felcseperedtünk,
a 60 as években zenélni kezdtünk,
a 70 es években felnőttél lettünk,
a nyolcvanas években világgá mentünk.
És megtanultunk svédül németül és angolul,
de álmodni és verset írni
mai napig sem tudunk másként csak magyarul.
Nyugodt, az nem vagyok, mi lesz belőlünk nem tudom
-mondja egyre magányosabban László Nagyváradon.
