Porba hullt álmokat görgetünk,
szétgurult vágyakat dédelgetünk,
amely a legmesszebb el tévelyeg,
az lesz a legkedvesebb.
Ránk zártak ajtót, ablakot,
berácsozták a holnapot,
messzire száll a képzelet,
vár a Húsvét Sziget!
Megfakult filmkockák, hajdani arcok
feladott remények, elveszett harcok,
hónapok évek röppennek el,
álmunkat mégsem feledjük el.
Tilalmas képeken távoli tájak,
felbolydult képzelet égető vágyak,
most még csak ábránd, foglyok vagyunk,
de eljön a nap, mikor elindulunk.
Ha egyszer majd szabad leszek, vár rám a Húsvét Sziget!
Tilalmas képeken távoli tájak,
felbolydult képzelet, égető vágyak,
s mig a nagy útra felkészülünk,
észre sem vesszük, hogy megvénülünk.
Ha egyszer majd szabad leszek, vár rám a Húsvét Sziget!
