Ez alkalommal a törvényszerűen egyetlen személyre utaló rovatcímünk nem felel meg a valóságnak: mai portrénk két ember portréja. Egyűvé tartozásuk (tehát egyszerre bemutatásuk) mellett azonban olyan figyelmen kívül nem hagyható érv szól, mint a zene. Mindarról, amit a közel kétéves együttmuzsikálás rejt, a legilletékesebbeket: Józsa Etikát és Horváth Károlyt kérdezem azon a beszélgetésen, amelyre egy hosszú időre élményt nyújtó hangversenyük nyomán került sor.
— Kérlek benneteket, mondjátok el néhány szóval együtt-muzsikálástok előzményeit.
Erika: Mintegy öt éve gitározok már. 1968-tól a líceum leányzenekarában játszottam, de 1970-ben, az érettségivel egyidőben a zenekar felbomlott. Számomra akkor már nagyon hiányzott a zene, de egy volt zenekari tag egy szál maga nem sokat tud kezdeni. Ekkor jött Karcsi az ötlettel: mi lenne, ha beszállna nagybőgővel? Ekkor már egy féléve ismertük egymást. Nem kimondottan a zene hozott össze minket, de annak is része volt ebben. Szóval: megpróbáltuk a gitár és a nagybőgő együttesét.
Karcsi: Ehhez talán még annyi tartozik, hogy jómagam gyermekkoromtól muzsikálok: zongorával kezdtem, majd csellóval folytattam, s ma is ez a hangszerem. Karmesternek készülök.
— Az eddigiek egyöntetűen azt tanúsítják, hogy a gitár s a nagybrgő együttese, amelyhez később a szájharmonika és a cselló is betársult, sikeresnek bizonyult. Ugyancsak közönségsikert hozott a műfaj is, amelyet magatok választottatok. Megkérdezem: hogyan határoznátok ti meg ezt a műfajt, amelyet sajátotoknak mondottok?
Karcsi: A műfaj mindig vita tárgya volt, s a vita rendszerint e kérdés körül forgott: mi az, amit csinálunk? A válaszadást az nehezíti meg, hogy nem csak ezt, vagy csak azt csináljuk. Zenénk viszont alapvetően a magyar népdal elemeire épül: vagy feldolgozzuk azt (például a virágénekeket), vagy a magunk szerezte számokban lelhetők fel a népdal-motívumok; ez utóbbit úgy is mondhatnám: szerzeményeinkben a népdalok hangulatát adjuk vissza.
Erika: Ezt, úgy gondolom, elmélyítem, ha hozzáteszem: népi elemekre épített zenénket klasszikus hangszereléssel beat ritmusban adjuk elő. Ebben a klasszikust a cselló és a bőgő adja (vonóval), a beat ritmust a gitár és a szájharmonika biztosítja.
Salát szerzeményeitekről szóltatok
Karcsi: Igen, számaink nagy részét mi szerezzük, a szöveget is mi írjuk, és mind a zeneszerzés, mind a szövegírás terén igen komoly érdemei vannak Erikának. De talán mondanom sem kell, hogy müsorunk nem csupán saját számainkból áll. Célunk minél több hazai szerző munkásságának népszerűsítése.
Erika: Szerzeményeink szövegei közelebb állnak a sanzon-szövegekhez, mint a táncdal-szövegekhez. Ez azt jelenti, hogy mondaniavalónk van és szövegeinkben olyan kérdéseket fogalmazunk meg, amelyek másokat is érdekelnek. Példaként a Szürke nap reggelén, a Szebb a föld, mert élő s mert tiéd, vagy a Ha a lepke útra kel című szerzeményeinket említeném.
— Kérlek benneteket, szól-atok néhány szót eddigi szerepléseitekről, sikereitekről.
Karcsi: Eddigi legnagyobb (és legelső) sikerünk tavaly szeptemberben a székelyudvarhelyi Siculus könnyűzene-fesztiválon született meg. Itt a zsüritől a beat kategória nagydíját, a közönségtől pedig a népszerűségi díjat kaptuk meg. A siker ugyanakkor cáfolat volt mindazok számára, akik fenntartással fogadták műfajunkat. Minket is meglepett: mekkora sikere volt dalainknak — a zajos beattel szemben.
Erika: Ösztönző volt a székelyudvarhelyi siker, tovább lendített bennünket a már megkezdett úton, Mert kell egy kis ösztönzés is, akármilyen csekély is, különben elveszti az ember a lendületét… A szeptemberi sikert követték a tévé-szereplések. Az első két adás még a székelyudvarhelyi felvételek alapján történt, decemberben viszont már öt számmal szerepeltünk a tévé magyar adásának első show-műsorában.
Terveitek?
Erika: Szeretnénk minél gyakrabban fellépni közönség előtt, hiszen a tévé nem pótolja a közönséggel való közvetlen kapcsolatot. Legközelebb a fővárosi Petőfi Sándor művelődési otthonban adunk önálló hangversenyt és a Siculus fesztivál rendezősége már szerezi székelyföldi turnénkat. És szeretnénk Váradon is minél előbb közönség elé lépni.
Józsa Erika és Horváth Károly televíziós műsorát A Hét december 17-i számában Selmeczi György méltatta. Befejezésül hadd idézzek egy mondatot A Hét cikkéből: „Józsa Erika és Horváth Károly mérnök- illetve zenetanár-jelölt népi ihletésű beat-művészete minőségi fordulat hazai magyar tánczenénk fejlődésében .”