ZENEI PÁLYÁM A SAJTÓ TÜKRÉBEN
Újságcikkek – életrajz helyett…
“Cselló, citera, gardon, és remek szövegek – egy folk-duó Erdélyből
VOLT EGYSZER EGY BEAT KORSZAK
2020 április 5
… Józsa Erika és Horváth Károly 1970-ben alakított duója Nagyváradról indult. Két zenei világ találkozott a Concorde-ban: Erika gitárosként és szerzőként beatzenét játszott a Phosphor nevű amatőr lányegyüttesben, Károly pedig komolyzenei képzettséggel bírt, csellózott és reneszánsz zenével foglalkozott. (Érdemes megemlíteni, hogy a Phosphor együttes 1968-ban Nagyváradon csak lányokból alakult. Mivel megelőzték nemcsak a romániai, de a magyarországi lányzenekarokat is, ezért jó eséllyel egy kárpát-medencei elsőség is megilletné őket.)”
Szerző: Kovács László (Moiras Records)
Vezérfonalként az Ifjúmunkásban, 1973 január 4.-i számától kezdve 1973 március 28.-ig megjelent 11 részes sorozat szolgál.
CONCORDE SZTORI
1. Másnap mindig feleltettek
Horváth Károly (ezután H): – Kezdje Erika, ő a könnyűzenész a családban…
Józsa Erika (ezután J): – A legérdekesebb példája vagyunk annak, amikor két ember teljesen különböző módon jut el a zenéhez és végül összetalálkozik… 16 éves koromban kezdtem el zenével foglalkozni s éppen gitárral. Persze, nem azon a komolytalan hangszernek tartott elektromos gitáron, én a klasszikus, dobozos hangszert választottam s a nagyváradi Népi Művészeti Iskolába jártam. Klasszikus zenét tanultam, de ekkor Karcsi már valahol igen messze járhatott, ő zenész-famíliából való, szinte a beszéddel együtt kezdte tanulni a muzsikát. Talán nem jutok ide, ha mint ő, klasszikus hangszerrel kezdem – zongorával, csellóval. De nekem ez tetszett, s hirtelen jött egy ötletem is, mikor az iskola másodévére jártam : együttest alakítok. Szerettem volna ugyanis valamilyen együttesben énekelni, zenélni, de nem vettek be sehova…
Riporter: – Hogyan született meg nálatok a beat-zenekar divatja ?
J: – Váradon ma már na gyon sok iskola-zenekar van. A tömeges szerveződés akkor indult meg, amikor a KISZ kezdte rendezni az iskolák közötti versenyeket. De a 3. számú Líceumban, ahol végeztem, már azelőtt is volt együttes, úgyhogy természetesnek tűnt, amikor mi is alakítottunk egyet. Csak lányokból állt, a Phosphor nevet adtuk neki. Rengeteget kínlódtam vele, képzeljétek, én voltam a legképzettebb az egész társaságban! A basszusgitáros például akkor látott először gitárt. Mondtam, próbálja meg, mert szükségünk van rá. Kezébe adtam a hangszert, hiszen én voltam az iskolai kultúrfelelős is, rám hallgattak, hát elmagyaráztam, hogy na, ide teszed az ujjadat, ahova mutatom… Megtanultunk igy vagy öt számot, ezekkel aztán felléptünk. Már kezdetben sajt számokat játszottunk, volt vagy 3-4 saját szerzeményem, ebből kettőt megtanultunk, meg az akkori nagy slágert, a Zorbát, s azzal kiálltunk a vizsgaelőadásra, ahol bátorítottak minket : kár volna abbahagyni. . . (tovább)
FÁKLYA (Nagyvárad), 1968 április 24. XXIII. Évfolyam 97. szám
Aki nem akar utánozni
A sok jó muzsikus között is feltűnt egy kislány, nosztalgikus dalt énekelt, arról, hogy vége a gyermekkornak. Saját szerzeménye — közölte a bejelentő. Józsa Erika, a 3 sz. Líceum X. B. osztályának tanulója, három eve gitározik, egy éve pedig dalszerzéssel is foróbálkozik „Nem akartam senki előadót utánozni, azért folyamodtam az önállósághoz így indokolja a próbálkozást. Pedig lehet, hogy valójában a kora diktálja, a gyermekkor határát átlépő tizenhétévesek felfokozott érzékenysége. — Lírai dalaim vannak, mondja. Ha nem azok lennének. csodálkozni kellene. Egyébként azon is lehet csodálkozni, ahogy ez a kislány alig másfél hónap alatt összeverbuválta az iskola leányzenekarát és egyben vokálegyüttesét, a Foszfort. Másodszor léptek fel vasárnap, másodszor ismerkedtek a sikerrel. Józsa Erika büszke rájuk – nagyon tehetségesek, ambiciózusak. Erika is rendszeresen sok órát tölt a gitárjával, illetve a kottalap előtt. — Hivatására készül? – Nem. Epítész akarok lenni. A zene az a szép, ami megszépíti a munka utáni órakat.
(
JÁTSZUNK ÉS KÉSZ
Nemlaha György, ÚJ ÉLET, 1969)
Hamarabb ismertem az anekdotát róluk mint Őkét személyesen. Az úgy volt, hogy egyik lap fényképes cikkecskét közölt egy Ploiesti-i egy együttesről, mint az ország első női beat-zenekaráról. Erre ők tollat ragadtak, és a mellékelt fényképpel bizonyították
létezésüket, sőt elsőbbségüket. Akkor már éppen egy éve játszottak. A szerkesztőség kínos udvariassággal mentegetőzött, s kilátásba helyezte, hogy róluk is ír majd. A lányok egyelőre maradtak az ígérettel.
Azóta eltelt jó pár hónap, s mindez feledésbe merül, ha történetesen nem botlom be egyik koncertjükre, s nem vállalkozom arra, amire az a bizonyos másik lap elfelejtett: bemutatni a váradi Phosphor együttest.
(tovább)
HOBBY? AZ IS…
Civilben diáklányolc, válasszoknyával, frissen vasalt kék bluzokkal és a felelések előtti drulkolással, bár ez utóbbira nincs okuk; összeredményük meghaladja a nyolcast. Az alakulásról Józsa Erika, a zenekar – az ország második női gitárzenekarának – mondjuk stílszerűen : karmestere számol be:
- Márciusban határoztuk el, hogy zenekart alakítunk. Hárman tizenegyedikesek vagyunk, Szilágyi Júlia, Dénes Éva és én, Papp Margit tizedikes. Amikor elektromos gitárjaink lesznek, ő lesz a dobosunk. Mind a négyen énekelünk is. Eddig kétszer szerepeltünk iskolai ünnepségen, játszottunk a színházban, áprilisban felvételt készített rólunk a kolozsvári rádió és most mutatkoztunk be önálló előadás keretében az ifjúsági klubban … (tovább)
UTUNK, 1971 január 24
Hegedű – gitár kontraszt: Bokor Barnabás és a Phosphor együttes
- Hegedű és gitár nem zárja ki egymást?
– Látszólag. A gitárzene ellenpólusa a szimfonikus zenének. Ez utóbbinál ragaszkodni kell a partitúrához akár zenekari, akár szólisztikus fellépésnél. A gitárnál több a szabadság, nagyobb az improvizációs lehetőség. Két együttessel foglalkoztam eddig: az egyik a „Phosphor”, leányokból állt, ők a tavaly végeztek, a másik – négy fiúból alakult gitáregyüttes. Ezekkel szerettem volna bebizonyítani, hogy mindenben lehet minőségit produkálni.
- Azt mondtad: mindenben lehet minőségit produkálni. Hogyan sikerült ezt növendékeiddel megértetni?
