Demián József: Mást várnak tőlem az emberek.
Október 28-án indul a mozikban Demian József Éjjeli őrjárat című filmje, melynek ő volt az írója, rendezője és operatőre is. Az alkotó nevéhez olyan filmek fűződnek, mint a Nunta de piatra vagy a Melbourne ’56 – Olimpia és forradalom.
– Hogyan jött az Éjjeli őrjárat ötlete és a felkérés a filmre?
– Bukarestből hívtak, Cristi Puiu, a ’89 utáni román új hullám vezéregyénisége keresett meg, felajánlotta, hogy a produkciós házával készítsek egy filmet. 35 év alatt, mióta Ausztráliában élek, több filmjavaslatomat utasították vissza Romániában, ezért is lepett meg a megkeresés. Kérdeztem, hogy miről szóljon? Azt mondták, arról, amit szeretnék! Elküldtem. Vártam a visszajelzést. Semmi. Aztán rákérdeztem, mi a helyzet? A válasz: ez a te forgatókönyved, hogy jövünk mi ahhoz, hogy elbíráljuk? Már azt hittem nem lesz semmi belőle, hat hónap múlva kerestek meg, hogy Te szerencsés ember vagy barátom, a pályázaton megnyerte a forgatókönyved az induló pénzt!
– Volt kész forgatókönyve?
– Elővettem a tucatnyi forgatókönyvet, amit korábban írtam, de a feleségem, (Józsa Erika, a film zeneszerzője) azt mondta, mindegyiknek megvolt és lejárt a maga ideje. Írjak valami újat, a mostani időknek.
– Úgy tudom, nem szokott klasszikus értelemben forgatókönyvet írni.
– Igazából tényleg nem szoktam, ezt is csak akkor írtam le, amikor a fejemben már teljesen kész volt, dialógusokkal, karakterekkel együtt. Ha közben elüt egy autó, akkor soha senki nem tudta volna hogyan fog végződni.
– Milyennek látja az Éjjeli őrjárat világát?
– A színpad és a valóság határán, egy olyan különleges helyzetben játszódik, amikor a színészeknek jelmezben kell kilépniük az utcára, civil egyéniségük kellékei, kocsikulcs, pénz, telefon, iratok nélkül kell hazajussanak az éjszakában. Hol ér véget a szerep és hol kezdődik a színész, az ember? Az utca a jelmezt látja, a színész viszont saját maga, nem szerepet játszik.
– Nem hangzik egy popcorn filmnek!
– A nézőt többre értékelem, semhogy popcorn fajsúlyú menüt tálaljak neki. Be akarom avatni, próbára tenni a megfigyelő és asszociációs képességét, amely ellustult a recept filmek és agyoncsépelt szuperhősök diétáján, mikor oda jutottunk, hogy nem figyelünk a részletekre, arra hogy ez a film akár az én sztorim is lehetne.
– Számos friss arcot láthatunk a filmben. Hogyan találta meg a színészeit?
– Karaktereket kerestem, akik megfeleltek a filmben elképzelt személyeknek. Volt olyan, akit már írás közben beleképzeltem, ráírtam a szerepet. Csak el kellett vállalnia. Hónapokon át kutattam arcokat az interneten. Nem tartottam próbafelvételt, mire kiválasztottam, már olyan alaposan kiismertem minden szereplőt, hogy tudtam mit várhatok tőlük. Volt egy színésznő, akinek az arcát megláttam és tudtam, szerepelnie kell a filmben. Angliában találtam meg, akkor még nem volt szerep számára, beszélgetésünk után írtam meg. Nemcsak, hogy nem volt próbafelvétel, de híres színészeket is meglepett, hogy a szerepet vittem a színész felé és nem fordítva. Azt akartam, hogy saját magukat alakítsák. Nem tartottunk előzetes próbákat. Jó néhány jelenetet csak egyszer vettünk fel. Spontánul, ösztönösen jól csinálták, nem volt miért megismételni.
– A forgatás során olyan volt, mint egy egyszemélyes stáb, hiszen írója, rendezője és operatőre is a filmnek. Nem okoz komoly fizikai terhet egy ekkora produkció levezénylése?
– Egyesek féltettek is, hogy az én koromban bírom-e az éjszakai forgatást. Nem voltak átállások, amint kész volt a jelenet, már mentünk is a következőbe. Rendező és operatőr tökéletesen értette egymást. Itt mutatkozik meg a több évtizedes tapasztalat. Nem kellett gondolkodnom azon, hogy hova tegyem a kamerát. A film pedig a fejemben volt.
– Milyen fogadtatásra számít?
– Az előző filmjeim alapján gondolom valami másra számítanak. Ez a film a mostani énemet tükrözi, nem visszatérés a múltba. Mássága különböző reakciót vált ki minden nézőből. Mindenki a maga filmjét látja, ami nem ugyanaz a mellette ülőjével. Akit megragad, az haza viszi magával, napokig fogja még foglalkoztatni. És biztosan lesznek, akik nem tudnak ráhangolódni, akik ezt a műfajt nem kedvelik. Számomra ennek a bemutatónak külön jelentősége van: készítettem vagy 25 játékfilmet, megértem 8o évet, de ez az első budapesti, magyarországi bemutatóm. Legnagyobb bánatomra azonban nem lehetek ott. Ausztráliából még mindig nem szállnak fel a repülők.
