A jó musicalek maradandóságának titka a ktiűnő muzsika, fülbemászó dallamok, látványos koreografia mellett kétségtelenül a tartalom valósághűsége, a földönjáró mese (valószinüleg ebben rejlik az operett és a musical közötti fő különbség is). Az elmúlt évtizedekben világsikert aratott musicalek – a My fair lady, a Hegedüs a háztetőn, a West Side Story, a Hair, újabban az Evita, a magyar produkciók közül a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválrói — mind-mind a fenti állitást igazolják, a történet zene nélkül, dráma formájában is megállná a helyét a színpadon… A Harag György Társulat által múlt pénteken bemutatott Leányrablás szintén napjaink valóságából merit-a mū kiindulópontja egy napilapban megjelent néhány soros hir. A műsofüzet címoldalán olvashatjuk, hogy Horváth Károly és Józsa Erika kétrészes darabja az eiső romániai magyar” musical, de azt is mondhatnák: a szatmárnémeti színház , házi” musicalje, hiszen megirására a Harag György Társulat hirdetett pályázatot, majd ezt követően magára vállalta a mű bemutatását is. Az újságnir négy „magyar ajkú romari” büncselekményeiről számol be, közöttük a legsúlyosabbról, egy ismert budapesti vállalkozó kiskorú lányának az elrablásáról. A megtörtént eset a szerzők fantáziájában természetesen tovább alakul, tragikus dimenziókat nyer, sorskérdések felvetéséhez nyújt alkalmat: a darabban elvándorlásról, pénztelenségről, kilátástalanságról esik szó, és persze a választás lehetőségéről is, ugyanis (mint a darabból kiderül) a honi boldogtalanság alternativája csakis a külhoni boldogtalanság lehet!
A Harag György Társulat a musicalmüsorra tüzésével elszánta magát a mély vizbe ugrásra, hiszen ennek a müfajnak Szatmárnémetiben nincsenek előzményei, a musical egészen más stilust, mozgáskultúrát képvisel, mint amilyent az eddigi zenés produkciókban, operettekben a társulat tagjai megszoktak. A szereplők sikeresen állják a próbát, produkciójuk életteli, magával ragadó, egy pillanatig sem veszit az intenzitásából. A kocsmajelenet jó hangulati alapozás, a folytatás pedig hatásos, lendületes: a mozgalmas elemekben bővelkedő munkakeresés, a képileg kiválóan megkomponált villaépítési jelenet és aztán a végkifejlet helyszinéül szolgáló sufni, amelynek keretei között szerelemről és halálról esik szó, és ahol elhangzik az a csendes rezignáltsággal elmondott mondat: menjetek haza, ez a világ nem nektek való… A Leányrablás, mint minden jó musical, költõien egyszerű, vidám és komor szinekbõl építkező,könnyed és súlyos játék. Mindebben része van Horváth Károly hatásos muzsikájának, Józsa Erika dalszövegeinek (néhányuk slágerként is továbbélhetne), Pinczés István kitűnő rendezői ötleteinek, Nagy György mozgalmas és látványos koreográfiájának, mindenekelőtt azonban annak a fiatal színészközösségnek, amely nemcsak játssza, hanem éli is a darabot, elismerés illeti a négy erdélyi ifjút alakitó Lőrincz András Ernőt, Gábor Lászlót, Kulcsár Attilát ésNagy Orbánt, mellettük Gál Agnest, László Zitát és a Borbándy házaspárt játszó Fülöp Zoltánt és Méhes Katit, de tulajdonképpen valamennyi, darabban fellépő, ériekelő, táncoló szinészt —élénk szellemi és fizikai készenlétről tanúskodó játékáért. A közönség szűnni nem akaró tapsa bizonyiija, hogy a társulatnak érdemes volt új mūfajban kipróbálnia magát…
A.M.